Mary Poppins as a photographer
Igy fotózik Mary Poppins
Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház, Vivian Maier. A kiállítás idõtartama: 2012. szeptember 20. – 2013. január 6
More...
Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház, Vivian Maier. A kiállítás idõtartama: 2012. szeptember 20. – 2013. január 6
More...
Keywords: David Hume; nationalism; international organizations; cultural nation; political nation
Against the older slogan according to which tomorrow’s world will be an international one, and by virtue of which the Western world once strongly condemned any kind of “nationalism” in the name of democracy, the author adds the amendment that internationality is not possible without nations, and also vice versa, the nation is not possible without other nations and internationality, which is substantiated, since the middle of the 20th, by international alliances and organizations. Nations, in their political and cultural sense, have their roots in the same fundamental reality of the people and their human need for society and community. However, internationality is as real of a fact in the world like any nation. Political nations have to be centrally governed, and they need to relate to other political nations. Cultural nations, in turn, have an autarchic character, and differ from other cultural nations even when their language is thought to be the same. In other words, the rub lies nowhere else than in us, the people themselves.
More...
Pán Imre szerkesztõi, újságírói munkáját a magyar kulturális élet egyfajta diszkréten modernizáló állomásaként írhatjuk le. Avantgárd szerkesztõként indul, a MA folyóiratban verseket publikál, általában is jellemzõ értékrendjére a tág, nemzetközi látókör, az újdonságokra való fogékonyság. A húszas-harmincas években újságíróként, szerkesztõként dolgozik, különféle magazinok munkatársa.
More...
Magától értetõdõ dolog, hogy Caragiale érettségi tétel az ország iskoláiban. Róla való töprengésem e rövid elõadás* kapcsán azzal kezdõdött, hogyan fogalmaznék meg egy rá vonatkozó érettségi tételt. Az ötletet az adta, hogy egy alkalommal éppen a halhatatlan pedagógus, Mariu Chicoº Rostogan történeténél ütöttem fel a kezem ügyében lévõ Caragiale-kötetet, s folytattam az érettségirõl szólókkal. Caragiale, mondhatni, vizsgáztatta korát és kortársait, ennélfogva magától adódik a kérdés: hogyan vizsgázik belõle az utókor? Ami mindjárt két dolgot jelent: hogyan látja magát mûvei tükrében, és milyen mondanivalója van az általa teremtett szereplõkrõl, helyzetekrõl, egész írói világáról?
More...
Ha egy nép biztos az identitásában, szinte sohase gondol rá, ha bizonytalan, jóformán egyébbel sem foglalkozik.” Cs.Szabó László (azaz Csekefalvi Szabó, mert a Kereszturhoz közeli, Udvarhelytõl sem távoli székely õsök – no meg az anyai ágon erdélyi szászok – leszármazottjaként született) e mondatával természetesen nem a pesti Mûcsarnok 2012-es „Mi a magyar?” kiállításán találkoztam elõ- ször. Londonban járva, 1973. június 4-én ajánlotta nekem a szerzõ, találkozásunk emlékére, jó barátsággal a müncheni Új Látóhatár 1972.4/5. számából készült különnyomatot. Egy nép s a költészete címû nagyesszébõl tovább idézve, érdemes visszahelyezni szövegkörnyezetébe ezt a bizonyos mondatot. Közvetlen folytatása így hangzik: „Ki vagyok én? Mi a magyar?
More...
Újabb érdekes EPMSZ-hét májusban, s mûsorában egy délelõtt a nemzettudatról. Ez okot s módot is ad létünkrõl, a diaszpóralétrõl is elgondolkodni s kissé odafigyelni, vajon hogyan is áll ez a lét s tudat az államnemzeti és kisebbségi környezetben.
More...
Milyen idõlegesek ezek a péntek esték. Sántít az ember, ha megtudja, hogy egyedülségre kényszerül. Hogy a költõ is fél, hogy magára maradhat, ha szép lapokra dolgozik, úgy inkább szalvétákon tölti ki szavait, mondhatván, csak egy fecni, ha rossz. Ha jó, akkor meg azért szalvéta, mert gyorsan csak az volt kéznél, hogy megszülethessen ez a megváltó idea, ez a csöppnyi géniusz, ami úgy tör elõ az emberbõl, mint a hasmenés, úton-útszélen, hogy csak kapni lehet a szalvéta után.
More...
Magyar László (1900—1971), aki szegedi újságíróként egyike volt a legjobbaknak (egyebek közt Juhász Gyula és Móra Ferenc baráti körébe tartozott, a fiatal József Attilát is istápolta), a harmincas évek utolsó harmadától Budapesten élt, s az Esti Kurír munkatársaként dolgozott. Kapcsolatrendszere és tapasztalatai elsõsorban Szegedhez kötötték, de a fõvárosban is föltalálta magát. Érdekes mód új nexusai közül több is Nagyváradhoz s Erdélyhez kapcsolta (Nagyváradon 1942- ben könyve is jelent meg Juhász Gyuláról, Milyen volt szõkesége címmel).
More...
Aválság átértékelte az egyes nemzetközi szervezeteket és azok hierarchikus kapcsolatait, illetve szabályrendszereit. A 2008–12-es válság újra felvetette a kérdést, hogy a Bretton Woodsban kialakított nemzetközi intézményrendszer hetvenes évekbeli bukása után létrejött intézményrendszer – G7, G8 – alkalmas-e a világ pénzügyi, gazdasági folyamatainak ellenõrzésére, irányítására. Egy új Bretton Woods következik, vagy a régi szervezetek és intézmények alakulnak át a válság hatására. Az új pénzügyi-gazdasági hatalmi szerkezet, hegemónia és mentalitás, amely a válságban a szakítás és a folyamatosság együttesét mutatja, egyes szervezeteket és intézményeket leértékelt, másokat új szerepkörbe állítva felértékelt.
More...
Zürichben, 2012 júliusának harmadik hétvégén. Budapesti barátunk, aki meghí- vottként egy esküvõre érkezett ide, szombat délelõtt felugrik hozzánk egy kávéra. Visszamenet a városba azt kérdezi: fél órája lenne, mielõtt az esküvõi program kezdõ- dik, mit nézzen meg ezalatt, lévén, hogy elõször jár itt. Válasz: a Marc Chagall festette ablakokat Zürich egyik legrégibb templomának, a Fraumünsternek kápolnájában. Az 1970-bõl származó, öt, különbözõ alapszínnel készült, ó- és újszövetségi motívumokat ábrázoló ablak idõvel világhírûvé vált. Ám a mû keletkezésének története is megér egy-két szót. Chagall tiszteletdíját ismeretlen személy állta. Az, hogy a mecénás ki volt, akarata szerint csak halála után, 1986-ban vált ismertté: egy építkezési vállalkozó, aki a nagy mûvész munkájával városát, Zürichet ajándékozta meg, és ezért nem várt köszönetet. Neve mint a polgári erény példája álljon itt: Heinrich Hatt.
More...
A magyar irodalom, egyáltalán a magyar mûvelõdés történetének egyik leginkább feltûnõ és általános jelensége a hagyomány és az újítás szüntelen versengése és küzdelme vagy éppen összefonódása, midõn a modernizáció szellemi erõfeszítései programszerûen a bevált (esetleg a régi és szinte elfeledett) tradíciókra épülnek, õket fedezik fel és aknázzák ki éppen a szellemi, mûvészi megújulás érdekében. Számos példára tudnék hivatkozni nemzeti kultúránk több mint ezeresztendõs történeté- bõl – ilyen módon használta fel Zrínyi Miklós egy barokk hõseposz létrehozása érdekében a régi magyar krónikás költészet hagyományait, Vörösmarty Mihály egy romantikus történelmi eposz meg- írása során ennek a barokk hõseposznak a tanulsá- gait, Petõfi Sándor (nem minden költészettörténeti elõzmény nélkül) a hagyományos magyar népdalkincset, Arany János a nemzeti történelem romantikus balladáinak megalkotása során a régi magyar költõi hagyományt – folytathatnám az irodalomtörténeti példákat: a megújulás, ha valóban hiteles kíván lenni, nem hagyhatja figyelmen kí- vül a hagyományokat, és a hagyományok, ha életképesek kívánnak maradni, mindig beépülnek a megújulást szolgáló törekvésekbe.
More...
Az utóbbi néhány évtized történetelméletét, mint bármely más akadémiai tevékenysé- get, ambíciók fûtik. Ezek az ambíciók olykor elismerésre méltók, máskor inkább zavarbaejtõk, és értetlenséget szülnek, alkalmasint pedig egyszerre elismerésre méltók és zavarbaejtõk. A történetelmélet a legjobb pillanataiban korábban elképzelhetetlennek tûnõ meglátásokkal és gondolatébresztõ elméleti fejtegetésekkel szolgálhat a történetírói vállalkozás természetérõl, mindeközben azonban hajlamos egyfajta intellektuális dominancia megtestesüléseként tekinteni magára, és alkalmasint megpróbál befolyást gyakorolni a fejtegetései tárgyára, mondván, hogy a gondolatébresztõ elméleti fejtegetései képesek a történetírás gyakorlatának radikális átformálásá- ra – vagy hogy egyenesen éppen arra hivatottak.
More...
Vécsi Nagy Zoltán, az akkor még Magyarországon, jelenleg Székelyudvarhelyen élõ mû- vészettörténész 2005-ben Ezredvégi nyomok címmel vándorkiállítást szervezett, amelyet a következõ évre áthúzódóan a külföldi magyar intézetekben mutattak be. A grafikusok névsora igazán reprezentatív, munkásságuk az egész 20. századot átfogja: a kolozsvári Gy. Szabó Béla, Feszt László, Cseh Gusztáv, a szovátai Kusztos Endre, a marosvásárhelyi Nagy Pál, Haller József, a fiatalabb generációból Szabó Zoltán Judoka, a Nagyváradon tanító Újvárossy László és természetesen Sepsiszentgyörgyrõl Baász Imre és Plugor Sándor. A diktatúra évtizedeinek politikai elszigeteltsége nem feltétlenül jelentett szellemi bezártságot, az alkotók kénytelenek voltak saját belsõ erõforrásaikat mozgósítani, az idõnként nyugati irányból hozzájuk eljutó könyvek, folyóiratok cikkeibõl, képeibõl a lehetõ legtöbbet kihozni, tehát a törté- nelem által rájuk osztott sorsot a mûvészet segítségével megélni és túlélni. Ilyen körülmények között születtek meg azok az egyetemességigényû életmûvek, amelyek nélkül az erdélyi képzõmûvészet történetét igencsak bajos lenne megírni. Ahogy a katalógus elõszavában Vécsi Nagy Zoltán fogalmazott: „Néhány kivételes tehetségû mûvésznél az elzártság pozitív eredményeként könyvelhetjük el, hogy a világ tendenciáinak naprakész követése helyett energi- áit a magyar és az erdélyi kultúrák népi és történelmi mélyrétegeinek feltárására vagy az adott technikai-szakmai lehetõségek virtuozitásig fokozott kihasználására fordította.” Ma már tárgyilagosan és megfelelõ távolságtartással elemezhetjük ezt a korszakot, például 2011-ben hasonló számvetésre szánta rá magát a Quadro Galéria, amikor megrendezte a Válogatás a kolozsvári grafikából 1960–1980 címû tárlatot, amelyen a felsoroltak közül az idõsebbek az ötvenes-hatvanas évek fordulóján itt tanuló Plugor Sándorral együtt szerepeltek. A 2012. novemberi folytatásban, a mûvész önálló kiállításán pedig a kortársi közegbõl kiemelt életmû legfontosabb darabjaival szembesülhettünk.
More...
Interview with Vasile Dâncu by Cseke Péter Tamás
More...
Keywords: European Union; Romania; European integration; financial and economic crisis; modernization
Attempting towards a critical synthesis, the author focuses on the state of Romania in the context of the apparent crisis of the European spirit in our present times. On a pan-European level, the target of his critique is the lack of ideas characteristic for today’s leading European politicians and political elite in general. On a more reduced level, his critique also aims at the European integration of Romania, which he sees as a still unfinished process of modernization and perpetual transition towards Europeanism, modernity and Western political culture.
More...
Az 1947 és 1965 közötti időszakot a régivel való küzdelem határozza meg, a kommunista értékek és érdekek ellenfeleinek kiiktatása. Az 1947 utáni években a román elit írásaiban domináns szerephez jut a Szovjetunió vonzása. A szovjet ember iránti csodálat természetesen könnyedén alakul át propagandaanyaggá.
More...