A Filmtett idén ünnepelte 12. születésnapját, és szokásához híven megadta a módját: a 12. Filmtettfeszten nemcsak torta, hanem telt ház is volt. Ez bizonyítja, hogy a szervezõk már régi motorosok, és olyat tudnak kínálni, ami a célközönség nagy ré- sze számára egyébként elérhetetlen: friss, aktuális, magyar szerzõk mûveit, vagyis olyan filmeket, amelyeket nem fogsz torrenten megtalálni.
More...
Keywords: Hungarian minority; Hungarian Party; parliamentary elections; electioneering; electoral fraud; democracy
The Romanian parliamentary elections during the interwar period were highly animated, especially due to the countless methods and possibilities of vitiation of the results. Each political party had at its disposal such instruments and methods, but they were most effectively used by the governing party at the time, responsible for organizing the elections. These methods included censorship, curfew, the use of the army, the police and the gendarmerie in order to prevent access to the ballot boxes for the opposition’s electors or to intimidate them, arresting the representatives of the opposition, the use of large quantities of alcohol to influence the voters, etc. In such an electoral context it is very interesting to follow the behaviour of the Hungarian electorate, which was, from a demographic perspective, the most important minority in Romania, also bearing an important economic role. By analyzing the detailed aspects of the Central Electoral Commission in depth, we may conclude that in the counties inhabited by the Hungarian minority we are dealing with the most peaceful elections of the interwar period. The number of complaints and appeals is very low, and there are numerous cases in which in certain counties we have no appeals over the elections result, cases that were highly “unusual” for Romania. As a conclusion, we may say that the Hungarian electorate behaved in an exemplary manner during the interwar elections, but the circumstances in which these elections were held did not allow them to have a great chance of success. The National Hungarian Party participated in all interwar elections between 1922 and 1937, and it achieved fluctuating results.
More...
Miskolczy Ambrus: Modern mítoszok csapdáiban. Caragiale és Sebastian, Kriterion Könyvkiadó, Kvár 2011
More...
Nem is olyan egyszerû a kérdés megválaszolása. Most, a 21. század második évtized- ében, a globalizáció és az üzleti szellem eluralkodása idején, mikor a sport, ez az eredetileg nemes vetélkedés egyre inkább a szórakoztatóipar részévé válik, nekem – Erdélyben, Romániában élõ univerzális sportrajongónak – nehéz egy kedvenc csapatot kiválasztani
More...
Abból a néhány sornyi hírbõl, ami a rendelkezésünkre áll a Prágai Magyar Hírlap jóvoltából, nem tudjuk megállapítani, hogyan akadtak egymásra – még az is lehet, hogy a „határsértõ” egyszerûen belefutott a csendõrök karjaiba. Valószínûbb azonban, hogy fölállt, kiabált, integetett, ugrándozott, csak vegyék észre már – elvégre az is megfordulhatott a fejében, hogy ha meglepetésszerûen bukkan föl elõttük, akár lõhetnek is rá, reflexszerûen, gondolkodás nélkül. Hiszen éppen Lövõ határában került csendõrkézre, kõhajításnyira a magyar–osztrák határtól, s amíg átkísérték a csepregi bíróhoz – bár forrásunk errõl szót sem ejt –, bizonyára nem mindennapi látványosságnak bizonyult a helybeliek számára. Nem mintha a lövõiek nem láthattak volna még francia katonát – a soproni népszavazáson még egy japán antantmegbízott is csattogtatta a sarkantyúit. De a Sopronban szolgáló antanttisztek közül egyik sem volt ennyire fekete. Nyugat-Magyarországon vagyunk, néhány évvel a versailles-i dokumentumok aláírattatása után. Akik itt laktak, nem kerültek közeli kapcsolatba a francia hadsereg gyarmati katonáival. Nem volt a néger Lövõn olyan mindennapi látvány, mint egykor Szegeden vagy Makón, amely városok 1919-ben csak úgy feketélltek a szenegáliaktól.
More...
Ez a történet 1969 õszén kezdõdik, amikor állást kaptam a cambridge-i egyetemen. Errõl egy magyar barátom tréfásan ezt mondta: „meghirdettek az egyetemen egy állást a lengyel nyelv és irodalom tanítására. Jelentkeztek lengyelek, akik nem tudtak elég jól angolul, és angolok, akik nem tudtak eléggé lengyelül. Így hát inkább egy magyart, Gömörit nevezték ki.” Persze ehhez azért hozzájárult az is, hogy az én tarsolyomban már volt egy angol nyelvû könyv a lengyel és magyar költészetrõl, amit az oxfordi egyetem egyik kiadó- ja, a Clarendon Press adott ki pár évvel korábban. Tanszékvezetõm, Lucjan Lewitter professzor régi, háború elõtti (mint a név is jelzi, zsidó származá- sú) lengyel emigráns volt, aki már Cambridge-ben végzett, jól beilleszkedett az angol környezetbe, elegánsan öltözködött, és szép kiejtéssel beszélte az angolt, egyszóval teljesen megfelelt a régivágású angol „gentleman” fogalmának.
More...