We kindly inform you that, as long as the subject affiliation of our 300.000+ articles is in progress, you might get unsufficient or no results on your third level or second level search. In this case, please broaden your search criteria.
Az első világháború kitörésekor a Francia Idegenlégió már több mint nyolcvan éves múlttal rendelkező haderő volt a francia hadseregen belül, s az évtizedek során széles körben ismertté és elismertté vált. A soraiban szolgáló önkéntes zsoldoskatonák a világ minden tájáról érkeztek, ebből kifolyólag jelentkezési motivációjuk is eltérő volt. A franciák által máig Grande Guerre-nek nevezett első világháború különleges helyzetet teremtett, aminek hatására a jelentkezés indítékai is megváltoztak. Az önkéntesek között akadtak olyanok, akiket a dicsőség kivívása, illetve a francia állampolgárság megszerzése motivált, s olyanok is, akiket a Légió romantikája vonzott – ám az esetek döntő többségében ezek az emberek előbb vagy utóbb csalódtak elvárásaikban, és dezertáltak. Bűnözők is tarkították az Idegenlégió sorait, akiket a világháborút megelőzően valamilyen bűncselekmény elkövetése miatt börtönbüntetésre ítéltek, de megkapták a lehetőséget, hogy önként jelentkezve kiválthassák büntetésüket
More...
Az ukrán területek egyesítése egy szuverén állam keretében hosszú évszázadokig húzódott, a mai Ukrajna egyes régiói a 10. századtól kezdve egymástól eltérő kultúrájú, vallású és politikai berendezkedésű államok kötelékébe tartoztak. Ez megosztotta Ukrajna történelmét, megnehezítette az egységesítő törekvéseket, valamint hozzájárult ahhoz, hogy az „ukrán földeken”1 kialakult történelmi régiók jelentős különbségeket mutattak és mutatnak a mai napig is.
More...
Tanulmányunk az Országház épületével kapcsolatos város- és kultúrtörténeti kérdéseket tárgyalja a fent megjelölt történelmi időszakban. Vizsgálódásunk az épület földrajzi elhelyezkedésével és Budapest városszövetében betöltött helyével összefüggő várostörténeti, urbanisztikai és társadalomtörténeti problémákra fókuszál, miközben tágabb értelemben a nagyvárosi létmód, szűkebben az egyénnek a városi térrel, illetve az épített környezettel létesített viszonyait tartja szem előtt. A történelmi hátteret a századforduló évei, egy olyan időszak jelenti, amikor Budapestet Közép-Európa egyik legjelentősebb városaként tartották számon. Várostörténeti szempontból fontos tény, hogy a Parlament épülete a folyamatosan növekvő nagyváros egyik kiemelkedő jelentőségű helyszínén – a lipótvárosi Duna-parton – valósult meg, ezért megépülése pusztán építészeti vonatkozásban is hozzájárult Budapest „imázsának” gazdagodásához.1 Az időbeli keretet a két világháború közötti időszak – különösen az 1920-as évek – és a szocialista egypártrendszer korszaka, azon belül az 1950-es és ’70-es évek jelentik. A kutatás elsődleges forrásait a korabeli írott sajtó dokumentumai, várostörténeti monográfiák és szépirodalmi szövegek képezik
More...
A 19. század első negyedére a régi gyarmattartó birodalmak (Spanyolország és Portugália) visszaszorulóban voltak. Az így kialakult hatalmi vákuum eredményeként új geopolitikai rend jött létre; a gyarmatosítás második hullámában az európai gyarmatosító hatalmak sokkal gyorsabb ütemben terjeszkedtek. Különösen az első világháborút megelőző három évtizedet kell megemlítenünk, nemcsak azért, mert a nagyhatalmak gyorsan és agresszíven bővítették gyarmatbirodalmukat, hanem azért is, mert ennek következtében új diplomáciai minták jöttek létre Európában. David K. Fieldhouse brit kutató szerint az általa „gyarmati felosztási időszaknak” nevezett periódus középpontjában Németország 1884–1885-öt követően hirtelen megnövekedő gyarmatigénye állt. Bismarck a gyarmatokat differenciálatlan gyalogoknak tekintette a diplomácia sakktábláján, amelyeket bármely nagyhatalom szabadon felhasználhat alkudozásaik során. A német kancellár azáltal, hogy a gyarmati vitákat kétoldalú vagy nemzetközi tárgyalásokra terelte, a gyarmatokra szinte tőzsdén adhatóvehető áruként tekintett, egyben olyan precedenst teremtett, amit ezután senki sem hagyhatott figyelmen kívül.
More...
A szerbiai Milan Obrenovićért nehéz lelkesülni. Magas intelligenciával rendelkezett, azonban sérült személyiség volt, amit egy szétesett szülői ház, félbemaradt oktatás és az eredményezett, hogy 1868-ban alig tizennégy éves tinédzserként emelték a hercegség magányos méltóságába. Milan – ha ez a helyes kifejezés – önelégült, önsajnáló, kétszínű fiatalemberré érett, aki kifejezetten kedvelte az ivást, a szerencsejátékot és az örömlányokat, hajlamos volt arra, hogy rossz néven vegye hatalmának korlátozását, így temperamentumát tekintve alkalmatlan volt arra, hogy egy olyan paraszti társadalom alkotmányos uralkodója legyen, amely a gazdasági elmaradottsága ellenére az 1880-as évekre valódi tömegpolitikára és a politikai participációra épülő rendszert alakított ki. S ami még rosszabb, Milan gyűlölte Szerbiát („ce foutre pays”) és a szerbeket, hozzájuk viszonyítva nyugati és civilizált embernek tartotta magát, és arra vágyott, hogy bárhol máshol élhessen, csak ne Belgrádban.
More...My Friend, the Unbeliever
This is a translation of the text written by Czech theologian Josef Zvěřina, originally published in 1969, republished: Zvěřina, Josef. 1995. “Můj přítel nevěrec.” In Pět cest k radosti [The five ways to joy], edited by Jolana Poláková, 79–80. Prague: Zvon.
More...
Básník Josef Hora řekl, že: „Poezie vytváří druhou přírodu, přírodu lidského srdce a lidských smyslů.“ Jak příznačné, když si výše citovaná slova uvědomíme a v praxi vidíme, jak v našich knihovních prostorách přibývají malí čtenáři, kteří verše vnímají celým svým tělem – mimikou, pohybem, rytmicky se při hlasitém předčítání pohupují, pobrukují, jsou fascinováni slovem, jeho magičností a vyžadují číst to samé stále dokola. Díky mezinárodnímu projektu Bookstart, v českém prostředí S knížkou do života, který se u nás realizuje od roku 2018, se v rámci motivační sady nejmenší seznamují s poetickým světem jednoduchých veršů Radka Malého, a to prostřednictvím jedinečných Předčítánek pro mrňata (2020) již od narození. Startovací sada je tak vstupem do světa příběhů a také do poezie.
More...
Kanio sam napisati stručni, moguće i znanstveni rad o temi koju sam sebi zadao, međutim osobne okolnosti su žalibože takve da mogu predočiti samo nekoliko zapažanja i sjećanja. U najnovijim svojim književnim radovima ne poštivam ni jedan od postojećih pravopisa, ni sadašnjih ni bivših te ne uvažavam takozvano jednačenje suglasnika prema zvučnosti, npr. kada „b“ prelazi u „p“, „d“ u „t“ „z“ u „s“ itd. Ostavljam uvijek zvučni suglasnik koji u govoru ionako nekada prelazi, a nekada NE prelazi u svoj bezvučni par, ovisno o govorniku. To nema nikakve veze ne samo s nekim pravopisom nego ni s bilo kojom ideologijom ili s nekim političkim usmjerenjem, nekom „bivšom državom“ ili slično. To je naprosto moj osobni književni jezik. Zajednički već odavno u književnoj praksi ne postoji, zapravo nikada i nije postojao, pa i kada je bio obvezatan; svaki književnik ima svoj „književni jezik“. Ovo napominjem da suzbijem zlonamjerna tumačenja koja su se stala javljati.
More...
It is our honour and pleasure to invite you to SONEMUS Fest, the only festival of contemporary art music in Bosnia and Herzegovina, that has endured and prospered for more than 22 years.
More...
Spunem „Monicii” atunci când ne referim la Mo- nica Lovinescu și Virgil Ierunca – și probabil că-i facem astfel o nedreptate lui Virgil Ierunca, dar simțim totuși nevoia să numim entitatea asta cu un singur nume și atunci preferăm prenumele ei în forma asta de plural tandru. Pe urmă, când spui „Monica” într-un context li- terar oarecare, e posibil să fii înțeles cum trebuie. N-ar mai fi așa dacă ai spune Lovinescu, fiindcă toată lumea ar crede că te gândești la E. Lovinescu, tatăl ei.
More...
Avem în fiecare zi ocazia să fim cuprinși între două sau mai multe lumi, între două sau mai multe univer- suri. Fiecare gest sau acțiune a noastră, fiecare moment în care luăm o decizie și nu alta, sunt momente în care alegem un parcurs anume. Dacă drumurile sunt sau pot să fie diferite, există și o serie de elemente care pot, și trebuie să rămână comune, indiferent de traiectoria lor. Mă refer, desigur, la valori, mă refer la ceea ce, generic, punem în spatele educației, formale sau informale.
More...
Iată că, după mai bine de trei dece- nii, perspectiva oficială asupra evenimen- telor din Decembrie 1989 n-a devenit nici mai clară, nici mai convingătoare. Odată cu trecerea timpului și cu ezitările autorităților, reputația proastă a comunismului s-a blurat, s-a relativizat și, mai nou, se reabilitează cu insolență, sub ochii noștri.
More...
In 20 septembrie 2023, presa raporta căderea sub controlul armatei azere a Mânăstirii Amaras, centru religios și cultural esențial al armenilor în ultimii 1700de ani, plasat de istoria recentă în sudulregiunii cunoscute drept Karabahul deMunte. Înnobilat de legătura directă cuSfântul Grigore Luminătorul - evanghelizatorul armenilor -, centru de difuziunea alfabetului armean începând cu secolulal V-lea, supraviețuind invaziei mongole,obiect al unor distrugeri și reconstrucțiisuccesive, pe rând post de frontieră țaristși colhoz sovietic, Amaras marchează simbolic deznodământul scurtei ofensiveprin care regiunea muntoasă Karabah areintrat sub deplina suveranitate azeră.
More...
Modul în care se transmite informația a evoluat foarte mult în timp. Ceea ce numim astăzi educație sau proces educațional sau, poate mai tehnic, actul de predare, a suferit modificări semnificative, de la agora antichității, atunci când dialogul și schimbul liberde idei erau caracteristicile lumii filozofilor și a discipolilor de pe lângă maeștri,la perioada mult mai rigidă a primelor universități, atunci când studentul era doar un receptor și memoria, respectiv reproducerea cât mai exactă a celor expuse, erau caracteristicile unui învățăcel bun, până astăzi când avem posibilitatea de a explora între diverse metode și mecanisme de transmitere a informației. Avem diferite modele pedagogice, de la cele clasice, caracteristice școlii de tip prusac (încă prea prezentă în sistemul educațional din România), până la Waldorf, Babel, Montessori sau a unor sisteme integrate sau francizate (școalaCambridge, de exemplu).
More...
În 29 iunie 1918 apare primul număr din ceea ce urma să fie ultima serie a Literatorului. Privind retrospectiv, relansarea revistei înființate de Macedonski cu treizeci și opt de ani în urmă, în ianuarie 1880, e un eveniment remarcabil. Ea dovedește obstinația și energia poetului ce a crezut în geniul lui ca nimeni altcineva. Literatorul își întrerupsese aparițiile în 1904 (deși în editorialul din 1918 Macedonski scrie că „și-a încetat aparițiuneaîn 1905“, completînd orgolios: „pentrucă nu mai avea cui vorbi“), dar, obiectiv vorbind, ea intrase în moarte clinică încă din secolul anterior, supraviețuind prin apariții sporadice doar grație îndîrjirii directorului ei: în 1904 apăruseră doar două numere, precedate cu patru ani înurmă de un număr unic pe anul 1900. Iar acum, la finele Primului RăzboiMondial, istorica – și bătrîna – revistă reapare cu un nou avînt.
More...
Translated from: Bruhn, K. & Craig, R. T. (ur.) (2016). The International Encyclopedia of Communication Theory and Philosophy. John Wiley & Sons.
More...