Reflektálatlanság és polgárpukkasztás
Lack of selfreflection and provocation of the bourgeoisie

Summary/Abstract: Az elmúlt években megjelent sikerfilmek után, mint az Élősködők (Parasite, Bong Joon-ho, 2019) vagy A szomorúság háromszöge (Triangle of Sadness, Ruben Östlund, 2022), az „együk meg a gazdagokat” („eat the rich”) népszerű toposszá vált, és mára ott tartunk, hogy minden filmet, amelyben megjelenik a szegények és gazdagok között húzódó bármiféle ellentét, e toposz fényében értelmeznek. Az „együk meg a gazdagokat” szlogen eredetét Rousseau-ig vezetik vissza, és leginkább az antikapitalista érzületű, baloldali mozgalmak világnézetével szokták rokonítani. Mivel antikapitalistának lenni mára divattá vált a nyilvánosságban, így nem meglepő, hogy Hollywood is igyekszik minél több ilyen filmet piacra dobni. Így jutunk el e kritika tárgyához, Emerald Fennell Saltburn (2023) című alkotásához.

• Details
• Contents