A családi szocializáció szükségletei
Family Socialization Needs

Summary/Abstract: evelésszociológiai megközelítésben a család a gyermek elsõdleges vagy korai szocializációjának színtere. Itt találkozik elõször a közösségi, társadalmi viszonyokkal és az itt tanultak egész életútján meghatározó jelentõségûek. A család az együttélés, a munka, a gazdálkodás elsõ gyakorlótere. A családi szocializáció során kialakított érték- és viselkedésminták, szokások, hagyományok meghatározzák a késõbbi személyiségformáló hatások befogadásának módját és mértékét. A családi szocializáció a gyermek (fiatal) életkoronként változó szükségleteihez illeszti a tudásokat, normákat és értékeket, egyben alakítja a motivációkat, formálja a szükségleteket. A gyermekek és fiatalok legnagyobb része folyamatosan, tanítási napokon, hétvégéken és iskolaszünetekben egyaránt saját családjában nevelkedik. Azok a gyermekek és fiatalok, akik nem a lakhelyükön járnak iskolába, illetve akiknek a tanuláshoz a szülõk nem tudnak megfelelõ feltételeket biztosítani, kollégiumi ellátást kaphatnak.1 Azok a gyermekek és fiatalok, akiknek nincs családjuk, illetve szüleik vagy gondozó környezetük külsõ megsegítések, támogatások mellett sem, vagy nem elég jó színvonalon képes testi, lelki, értelmi, erkölcsi fejlõdésüket biztosítani, a gyermekvédelmi szakellátások, ezen belül az otthont nyújtó ellátások keretében gyermekotthoni (korábban nevelõotthoni, a fogyatékos, vagy fogyatékosnak minõsített gyermekek diákotthoni) ellátásban részesülhetnek. A bentlakásos gyermekvédelmi intézmények a családtól szocializációs funkciókat vállalnak át. Ezeknek a tevékenységeknek a meghatározása a gyermek és fiatal egyéni életútjában vizsgálódva történhet. A szükséges szociális különtámogatások meghatározása az akadályozottság, illetve veszélyeztetettség mértéke és a segítség igénybe vételének várható idõtartama alapján történik.

• Details
• Contents