Különtámogatás és rehabilitáció a magyar közoktatásban
Special Support and Rehabilitation in Hungarian Public Education

Summary/Abstract: Mind a közoktatást, mind a rehabilitációt hajlamosak vagyunk olykor az emberi humanizmus fejlõdése és a felvilágosodás eszméjének a gyümölcseként említeni. Véleményünk szerint egymással párhuzamosan, társadalmi-gazdasági szükségszerûségként indultak fejlõdésnek. Az iparosodás és az ezzel együtt rohamosan fejlõdõ urbanizáció megbontotta a hagyományos, többgenerációs nagycsaládot. Ezzel jelentõsen beszûkült a család képessége több fontos önfenntartó tevékenységének ellátására. Ezek közé tartozik a gyermekek és ifjak nevelése, képzése, valamint az idõs és/vagy fogyatékos családtagok támogatása, új szerepkörbe vonása, szükség esetén a róluk való gondoskodás is. Létrejöttek tehát – és a harmadik világ országaiban manapság megfigyelhetõen is létrejönnek – az új közösségi ellátási szükségletek. Ezek között a gyógypedagógiai ellátás kezdetei is elsõsorban a 17. és 18. századra esnek (Gordosné 2000), párhuzamosan az adott ország polgárosodásával. A család különbözõ önfenntartó feladatait a közösség által is befolyásolt saját hagyományai szerint látta el, de valószínûleg individualizált formában. A viszonylag kis létszámú csoporton belül az egyéni tulajdonságok, képességek valószínûleg lényegesen jobb méltánylást élveztek, mint ahogyan az általában a közösségi ellátási formákban elõfordul. Ugyanakkor ez a családi ellátó tevékenység szakszerûségében nem érhette el a késõbbi közösségi ellátások szakmai színvonalát, jellemzõen autodidakta jellegénél fogva. Csak az átlagosnál kiemelkedõen nagyobb jövedelemmel rendelkezõ családok engedhették meg maguknak a szakszerû oktatást – pl. nevelõ alkalmazásával. (Ennek mai, a közoktatást kiegészítõ formái a megfizetett egyéni korrepetálások, zene- és nyelvórák, sportfoglalkozások stb.) Ugyanígy csak kevesek jutottak szakszerû rehabilitációhoz, így pl. egyéni segédeszköz készítéséhez. Ilyen rehabilitációs példaként említhetõ egy több mint 2000 éves római bronz mûláb sírlelet, továbbá Pieter Stuyvesant holland hajóskapitány és New Amsterdam kormányzója fából és ezüstbõl készült mûlába, valamint Hornberg várura, Götz von Berlichingen fémbõl készített mûkeze, mindkettõ a 17. századból (Boda & Horváth 2000; van der Meij 1995).

• Details
• Contents