A különtámogatást igénylő gyermekek szükségleteinek kielégítésére felkészült pedagógusok képzésének dilemmái
Dilemmas of Training Teachers Prepared to Meet the Needs of Children Requiring Special Support

Summary/Abstract: Amagyar nyelv hagyományosan gyógypedagógusnak nevezi azt a szakembert, aki a különtámogatást igénylõ gyermekek szükségleteinek kielégítésére szerez képesítést. A gyógypedagógus fogalomkör tartalma – több mint száz évvel ezelõtti hazai kialakulásától kezdve – folyamatosan változik. Ebbe a fogalomkörbe beletartozik mindaz a tudás, amellyel a gyógypedagógus rendelkezik, és mindaz a tevékenység, amelyet a külön támogatást igénylõ gyermekek szükségleteinek kielégítése során gyakorol. A gyógypedagógusok képzése a különtámogatást igénylõ gyermekek, fiatalok és felnõttek szükségleteinek felismerésébõl jött létre. Az intézményes gyógypedagógusképzés létrejöttének kezdetén a tanítói, teológiai, orvosi, valamint ápoló-gondozói tudással és gyakorlattal rendelkezõk körébõl kerültek ki azok, akik a fogyatékos gyermekek és felnõttek számára alapított emberbaráti intézetekben kezdtek el velük foglalkozni. A gyógyítás, a nevelés, az ápolás és gondozás tevékenységei ekkor még nem különültek el egymástól. Az emberbaráti segítés eszmei indítékaiból és gyakorlati tapasztalataiból alakultak ki azok az ismeretek, amelyek egy egészen új, korábban nem létezett szakember – a gyógypedagógus – képzésének alapjaivá váltak a 19. sz. elején. A képzésben különbözõ szakterületek képviselõi, mindenekelõtt orvosok (az érzékszervi sérülések, a mozgássérülések, az értelmi fejlõdést korlátozó sérülések diagnosztizálásával és orvoslásával foglalkozók), a gyermekek iskolai oktatásával foglalkozó tanítók, az emberi lélek természetérõl tapasztalati tudással és teológiai-filozófiai ismeretekkel rendelkezõ egyházi személyek, majd késõbb a lélektan mûvelõi vettek részt. A gyógypedagógus-képzés hazai kezdeményezõi is tudták, külföldi tapasztalatokra támaszkodva, hogy a sérült gyermekek gyógyító és nevelõ segítséget igényelnek elsõsorban, de többnyire életük késõbbi szakaszaiban sem hagyhatók támogatás nélkül. Napjainkban a gyógypedagógus-képzés változatlanul támaszkodik a gyógypedagógia forrás- és határtudományainak ismereteire, azonban a képzés középpontjában a sérült, fogyatékos emberre vonatkozó, ma már rendszerbe foglalható gyógypedagógiai ismeretek összessége és a tapasztalatokon alapuló gyakorlati tudás megszerzése áll. A tudásgyarapodás a gyógypedagógus-képzésben is folyamatos differenciálódáshoz és specializálódáshoz vezet.

• Details
• Contents