Ekvivalenciák és kompetenciák a nyelvvizsgák világában
Equivalences and competencies in the world of language exams

Summary/Abstract: Talán nem meglepő, ha a nyelvvizsgák vonzásában e jövevényszót először filológiai szempontból vizsgáljuk meg. (Mitagadás, egy kis latinitásra e folyóirat címe is kötelez!) Az „ekvivalencia” magyarított köpönyege eltakarja e szóösszetétel színességét: az „aequus” (illetve „aequum”) nyugodt igazságosságát, méltányosságát, kiegyenlítettségét, valamint a „valentia” egészséges testi erejét, életképességét. Innen tehát az egyenlő erejű, egyenlő értékű, sőt „egyértelműen egyenértékű” jelentésköteg, amelyet a latinnal is ékesített magyar nyelv még őriz a valamivel „ekvivalens” vagy „nem ekvivalens” kifejezésekben. (Ó, te drága latin, hogy hosszú futásodra még mindig számíthatunk!) Idetartozik az is, hogy ekvivalens tényezők esetén felsejlik az „aequilibrium” lehetősége, amelyben a nyugodt türelmesség ugyanolyan erővel van jelen, mint a pillanatnyiság lehetősége. A nyelvvizsgák világának mind az ekvivalenciák, mind az aequilibriumok jót tennének, ám az elkövetkezendőkben félő, hogy többször kerül sor egyenlőtlenségek bemutatására, mintsem az ellenkezőjére. Mielőtt azonban nekifognánk a különféle ekvivalenciák tárgyalásának, kénytelenek vagyunk egy rövid kűrt futni az idegen nyelvi értékelés főbb megállapításai körül.

• Details
• Contents