Pygmalion esete Tóth Mancival. A naiva reprezentációja és a naiva mint
Pygmalion case of Tóth Manci

Summary/Abstract: A modernitás meghatározó szövegeinek szereposztásában ott kísért egy figura, aki számtalan alakváltozata ellenére nem kap sok figyelmet. Ha mégis vetül rá valamenynyi fény, úgy hisszük, jól ismerjük: a naiva ô, az ártatlan és ôszinte szûz lány. Tóth Manci a LILA ÁKÁC-ból vagy az ÁDÁMCSUTKA fiatal színinövendéke. Az ÜVEGCIPÔ együgyû Irmája vagy az ibolyaártatlan Ilonka, az álruhás színházigazgatót az ujja köré csavaró kórista. Bár a szerepkör legtöbb képviselôje talán nem is az irodalom, hanem a populáris kultúra egyéb regisztereiben található – gondoljunk a két világháború közötti filmek gépírókisasszonyaira –, az ártatlanság és az ôszinteség nem olyan egyszerû attribútumok, mint amilyennek elsô pillanatra tûnnek. Épp ebbôl adódnak a drámai bonyodalmak; fôleg, ha belegondolunk, hogy a színházi eredetû szerepkör képviselôi milyen sokszor jelennek meg a tettetés mûvészete: a színház világában játszódó szövegekben. A továbbiakban Szép Ernô naiváiról beszélve teszem fel a kérdést: a naivák reprezentációi – mint a Pygmalion-mítosz lehetséges újraírásai – miképpen értelmezik az e szövegek esztétikájára vonatkozó önleírásokat? Az elemzés célja ugyanis az, hogy Tóth Manci naivitásától eljusson a Szép Ernô-próza naivitásához.

• Details
• Contents