Szociológia: kívül tágasabb? Tudományos Szodoma?
Sociology: A Disinvitation? A Scholarly Sodoma?

Summary/Abstract: Életem mostani szakaszában nem nagyon érdekel, vajon szociológus vagyok-e. Ha megkérdeznek, hogy a tudomány mely ágát művelem, puszta megszokásból ezt adom meg, noha nincs sok köze ahhoz, amit csinálok, vagy aminek tartom magam. Csekély figyelmet szentelek annak, hogy mivel foglalkoznak a szakmabéliek, és merem állítani, hogy a bókot vissza is kapom. Ez így is van rendjén. Csakhogy néha eszembe jut, hogy ifjúkoromban meggondolatlan szenvedéllyel invitáltam másokat ebbe a tudományba, akár írásaimban (amelyek, ráadásul, még most is kaphatók), akár a tanítás során. Tanúsítsak megbánást? Vagy talán ünnepélyes nyilatkozatban beszéljek le erről mindenkit, nehogy felelős legyek azért, ha még több ártatlan diákot csábít magához egy talán már csődbe jutott vállalkozás? Úgy vélem, a válasz mindkét kérdésre egy nem igazán szívből jövő nem. Mert egyrészt továbbra is azt gondolom, hogy az a fajta szociológia, amelynek annak idején szószólója voltam, ma éppolyan érvényes, mint valaha; másrészt jól tudom, hogy a legtöbb, magát szociológusnak nevező ember távolról sem ezt a szociológiát műveli. Változtathatunk-e ezen a helyzeten? Aligha, és ennek nyomós szociológiai okai vannak. Mégis, mielőtt a terápia esélyeit latolgatnánk, teremtsünk némi világosságot a diagnózist illetően.

• Details
• Contents