„Mert minden visszatér, s aminek lenni kell, beteljesült már”.
"For all returns, and what should be, have been fulfilled."

Summary/Abstract: Friedrich Hölderlin Nietzschére gyakorolt hatását nehéz teljes mélységében feltérképezni, a kapcsolat ugyanis egyrészt összetett, másrészt Nietzsche életmûvében néha csak nyomokból (hátrahagyott töredékekbôl, vázlatokból) rekonstruálható. Leveleibôl tudjuk, hogy Nietzschére már tizenhét évesen, 1861-ben nagy hatást gyakorolt Hölderlin költészete, akit „kedvenc költôjé”-nek nevezett. A korai említések között jelentôséggel bír, hogy Nietzsche 1864-ben idézi Hölderlin NAPLEMENTE (SONNENUNTERGANG) címû költeményét. Már ekkor feltûnik a késôbb jelentôssé váló Nap-motívum, s e költemény hatása a ZARATHUSTRÁ-ban és Nietzsche kései költészetében, például a VELENCE címû költeményben is megfigyelhetô.1 Az 1970-es évek elsô felében, a KORSZERÛTLEN ELMÉLKEDÉSEKben Nietzsche Hölderlin sorsát a német zseni tragikus sorsaként említi együttérzéssel. Ugyanakkor egy évtizeddel késôbb (1884-es töredékeiben) már elhatárolódik Hölderlin mûvészetétôl és sorsától (ezzel minden bizonnyal fiatalkori önmagától is), s Hölderlint Leopardival együtt „ultra-platonikusnak” nevezi,2 illetve a „hamis idealizmust” teszi felelôssé, hogy az ilyen zseniket elidegenítette a világtól. (KSA 11. 34 [95].)

• Details
• Contents