Augusztusi láz – „Hát végre!”
August fever - "Well, finally!"

Summary/Abstract: Hogy milyen idő volt 1914 augusztusában, Budapesten? Forró. Vagy pestiesen szólva: gatyarohasztó (különös tekintettel a korabeli alsógatyák vastagságára és hosszára – de erről még később). Forró, ám az évszaknak megfelelő. Egyfelől, másfelől. Különösebb rekordokkal nem büszkélkedhettünk, nyáron meleg van, télen hideg van, soha sincsen jó idő. Hacsak a majdnem teljes napfogyatkozást nem számítjuk augusztus 21-én, közvetlenül X. Pius Pápa halálának másnapján, mintegy kozmikus, feddő lábjegyzetként. A faburkolattól végre megszabadított, modernizált Andrássy úton a még cseppfolyós, frissen szétterített aszfalt szinte izzik; félő, hogy soha nem szilárdul meg. Félő, olyan ez az aszfalt, mint az idő maga: forró, gőzölgő, átláthatatlan, olykor beleragadunk, s ha nem mozdulunk elég fürgén, bele is kövülünk. Visszatekintve persze már szilárd, összeáll. Ugyanakkor nincs visszatekintés, mely képes lenne viszszaadni ennek a párálló gőzölgésnek, forrongóalakuló masszának a delejes vonzását, súlyos nehézkedését. A heves szívdobogását, a tobzódó vakságát. A csupán zsigeri szinten érzékelhető történéseket, melyek csak később válnak történelemmé. Amikor már lenyugodott a bizsergő bőr, a félrekalapáló szív, a táguló orrcimpa, a zajtól elgyötört fül és a kialvatlanságtól égő szem, a lázas tekintet. Akkor.

• Details
• Contents