A szentföldi halászmadár és a nárciszlégy
The Fishing Bird of the Holy Land and the Daffodil-fly

Summary/Abstract: Tiz ora, és dél körzöt friss fuge saga itatja at a levegőt, a sárguló fügefák érzik a közelgő esőt és ezt mindenkinek hírül adják. A déli napfény megcsillan a papirusz legyezős koronájának vékony szálain. Lecövekelem magam a kis tó partján, a parkban csak páros szarkát és galambot látok, a halászmadár nem mutatkozik. Tudom, hogy a szentjánoskenyérfa sűrűjében rejtőzik és érzi a jelenlétemet. Azt gondolnánk, hogy a halászmadár nem tesz különbséget ember, macska vagy sakál között. Pedig különbséget tesz, sőt minket, embereket, jobban ismer, mint mi saját magunkat, Megérzi a gondolat mögött várakozó lépést, a meg nem történtben mindig eggyel előbbre lát. Még a hangulatommal is tisztában van, úgy olvas bennem, mint egy tenyérjós. Nem is merem bevallani a madár színét, és senki ne gondoljon arra a madárra, melynek ismert neve ezzel a színnd van jelölve. Amiről én beszélek, az a bujdosó szentföldi halászmadár., Ha felidézem azt a pillanatot, amikor repülés közben látom, olyan érzés fog eL mint amikor a frissen reszelt torma szaga az agyamba hatol.

• Details
• Contents