Kazimierz
Kazimierz

Summary/Abstract: Anyám csak annyit kért, ne féljek. Hogyha elmegyek Krakkóba, ha mindenáron meg akarom tudni, ki volt Edit és ki volt Jákob, hozzam neki ajándékba azt, hogy már nem félek. Fogalmam sem volt, mit fogok ott találni. A pályaudvaron magyarok igazítottak el, utólag beláttam, anyámnak igaza volt, nem tudom eltéveszteni az utcákat. Át a téren a pályaudvar mellett, aztán végig a parkon az alvó emberek között. Nem hajléktalanok voltak, abban biztos voltam, mindegyik ápolt volt, jól öltözött. Tehát akkor Krakkó az a hely, ahol az emberek szabadok. Szabadon dőlnek le az óváros köré ültetett fák között a padra, a lábuk mellett idegen madarak ugrálnak. Mert egészen különös madárfajt találtam. Galambtestű, de inkább varjúszerű, apró erős csőrrel. Nem galamb, mint Egyiptomban, nem is szarka, mint a Szabadkikötőnél Csepel felé. A verebekkel egy ritmusra mozogtak – különben később ezt sem értettem, Berlinben hogy lehet verébből annyi. És mi köze egymáshoz a két fajnak. Meg seregélyből Szegeden. Mintha minden városnak külön faja lenne, ezen tűnődtem, és hogy milyen szép lenne, ha a halottaikról beszélhetnék így.

• Details
• Contents