Puszta kézzel a tüzet
To catch the fire with bare hands

Summary/Abstract: Drága Czesław uram, mondanám illendően, ahogy szokás, drogi Panie Czesławie, mint 1989 júniusában, amikor a nem tudom kinek az autójában szorongtunk hármasban a hátsó ülésen a csodálatos Carol asszonnyal együtt, úgy mentünk le a Hiltonból az Írók Boltjába, odafönn a Várban ugyanis nemzetközi konferencia folyt a közép-európai változásokról, Adam Michnik is akkor jött első ízben Pestre, te is, az Írók Boltjában viszont dedikálnod kellett, talán a Múzsáim palotáját, az többéves huzavona után 1987-ben végre megjelent az Európánál, máig az egyetlen magyar nyelvű verseskönyved. De lám, máris ráálltam a tegezésre, nem megy ez másképp, mert aki végképp eltávozott, az csak akkor van velünk, ha belül, magunkban őrizzük, a legbenső emlékeivel, hangulataival, lényeivel pedig senki sem magázódik. Hát akkor maradjunk ennél a formánál, Czesio drága, nagyjából úgy, ahogy Józef Czapski, a Szibériát járt nagy párizsi lengyel polihisztor szólít a Metafizikai pauzában, ami most a centenáriumodra jött ki a Nagyvilág gondozásában (ez már a hatodik magyar Miłosz-kötet, ha jól számolom, mit mondjak, ez ügyben akkor sem lehetünk túl büszkék, ha a jelen centenáriumi hullámmal a Metafizikai pauza utáni újabb három címet is hozzáveszem), mindenesetre számomra lélegzetelállítóan ünnepi pillanat volt az az autóút a Várból az Andrássy útra, utóvégre nemrég az is vakmerő fantáziálásnak számított, ha elképzeltem, hogy a két szememmel egyszer látni foglak, most meg, hogy úgy mondjam, nemhogy szóba álltunk egymással, de mindjárt fel is csaptam melletted tolmácsnak, tudniillik az Írók Boltjában egy fiatalember interjút kért tőled az Élet és Irodalom részére, de nem tudott se angolul, se lengyelül. Elképesztő tömeg várt rád a boltban, mint a heringek, ma már azt se értjük, mitől volt ekkorra esemény egy Amerikából hirtelen hazaszakadt Nobel-díjas költő látogatása Budapesten, de akkor naponta vagy óránként történtek szenzációs dolgok, korábbi tabuk, gátak, falak szakadtak át, csak kapkodtam a fejemet, a legszívesebben mindenütt ott lettem volna, de erre sem, arra sem jutott idő.

• Details
• Contents