A bátor hajós útra kel
The brave ship set sail

Summary/Abstract: Az anya csak ül, vár. Reménykedve vár. Ám ez a remény most kicsorbult, a visszájára fordult: abban reménykedik, hogy ne legyen itt a fia, akit oly régóta keres a nagyvilágban, hogy szinte már belebolondult. Szűk világ az anyáé, és ő még így is csak ennek a kis világnak a felét tudta bejárni a fia után, a világ hiányzó másik fele hatalmas, az anya pedig nem tud hogyan keresni, duzzadt lába, magas vérnyomása és a cukra miatt nem jut messzire. Vele szemben, a padon egy fiú ül lehajtott fejjel, kopaszra nyírt fején sebhely tátong. Néha elmegy mellettük egy rendőr, és az ujjával megkopogtatja a fiú fejét. A fiú csak felnyög, épphogy megmozdítja a vállát, csak annyi energiát szabadít fel, hogy alig hallgatóan megcsörrentse a láncot, mely a jobb csuklóját a fapadhoz erősíti. Az anya azt szeretné, ha az a lehajtott fejű, csúf, kopaszra nyírt, sebzett fiú az ő fia volna. De nem az. Így hát csak vár tovább. Kifordított reménnyel vár tovább. Hogy elüsse valamivel az időt, a fiú fején tátongó sebet figyeli, nézi, hogy nő milliméterről milliméterre, ahogy a rendőrök begörbített ujjal jönnek- mennek mellettük.

• Details
• Contents