Clarice
Clarice

Summary/Abstract: A teraszon rámutat a hegyes sziklacsúcsra és az egymás hegyén-hátán felfelé kaptató házakra. Tanárosan nevez meg minden dolgot, hogy megismertesse velem mindazt, amit szeret. Az ott a Dois Irmãos-domb, mellette pedig az a rocinhai favela. A hang remegésében, a témák gyors egymásutánjában ott a kitárulkozás sietsége. A vágy arra a szerepre, amelyet egész életében (vagy legalábbis az én életemben) ódzkodott eljátszani. Az apám szerepére. Még nem döntöttem el, hogy fogom hívni. Anyámnak és nekem ő egyszerűen csak ő volt, a névmás valóban alanyt jelölt, az egyetlen fontos férfit az életrajzomban. Az apa szóra sosem volt szükségem – már megvolt minden fogam, amikor megtanultam kiejteni –, Otávio ráadásul egyszerűen és világosan nagyobb közelséget kíván annál, mint amit adhatok neki. Semleges megoldásként tegezem őt, és kerülök minden olyan helyzetet, amikor közvetlenül kéne megszólítanom.

• Details
• Contents