Világháló és leépítés
World Net and Cutting Down

Summary/Abstract: A pedagógiai célok értéktartalmának kérdése nem a posztmodern értéksokszorozódás problémájaként vetődött fel, hanem végigkísérte az intézményes nevelést attól a pillanattól kezdve, hogy – a 18. századtól kezdődően – a nevelési feladatok pedagógizálása egyáltalán elkezdődött. Amint az állami képzési rendszer kivonta a nevelés folyamatát az egyház és az iskola erkölcsi parancsainak egyeduralma alól, maga került abba a helyzetbe, hogy az egyházi és a családi hagyományok helyett a nevelés erkölcsi tartalmát meg kellett határoznia. (Habermas, pp. 220–228.) Az állami normák pedig a felvilágosodás és a modern iparosodás nyomán a tudomány és a termelés alapelveinek parancsait vitték be az iskolába. A neveléselmélet feltétlenül szükségesnek (és lehetségesnek) látta „a nevelés univerzális tartalmának”, az „univerzális szabályozóknak” és „az integrált világmagyarázatoknak” a meghatározását. Amint azonban átláthatatlanná és viszonylagossá vált a tudomány, és megrendült az ipari termelésre alapuló növekedésbe, valamint az állam mindenhatóságába vetett hit, az állami normaképzés és annak egységes és kötelező betartása a hagyományos alapokon egyre megoldhatatlanabbá vált. Így bomlott meg – a „fejlett modernitás” végének jellegzetes fejleményeként – a tudományra és a bürokratikus eljárással lehatárolt szakmaképekre alapozott tantervek egyeduralma, és helyeződött egyre nagyobb hangsúly „a személyiség alapfunkciók szerinti rendszereire, a kompetenciákra” (Nagy József) is. Megkezdődött a lassú mozgás a „rendszertől a lélekig.”

• Details
• Contents