Szigetlakók
Islanders

Summary/Abstract: E cikk arra vállalkozik, hogy az ifjúsági korszakváltás folyamatát mutassa be a Szigeten készült interjús vizsgálat tapasztalatai alapján. Hipotézisünk az volt, hogy a fesztivál fiatal látogatói azokból a csoportokból kerülnek ki, akikre társaiknál jobban jellemzõk a rendszerváltozás során felgyorsult ifjúsági korszakváltáshoz kapcsolódó jelenségek, vagyis az önállósodás, a megváltozott élettervezési, életvezetési minták. Az ifjúsági korszakváltás egyik meghatározó mozzanata az iskolai ifjúsági korszak megjelenése, amelyben a relatíve önálló iskolai és képzési intézmények látogatása révén az ifjúi életszakasz autonómiája növekszik. Az iskolai ifjúi életszakaszban a fiatal a felnõtt lét kötöttségeitõl egy idõre mentesül, amely lehetõvé teszi, hogy a fiatalok egyre nagyobb arányban sajátítsanak el kulturális tõkét azáltal, hogy az iskolai „jogosítványok” megszerzésére egyre több idõ áll rendelkezésükre. A képzési idõ meghosszabbodása révén – a célhoz kötött feladatoktól és a teljesítmény-kényszerektõl eltekintve – olyan, a keresõ tevékenység kényszerétõl relatíve mentesített iskolai ifjúsági életszakasz jön létre, amelyben tág tere nyílik a személyes idõfelhasználásnak és a személyes aktivitásoknak. Az oktatási intézmények általánossá váló és meghosszabbodott látogatása a fiatalok körében egy olyan életmódot alakít ki, amely messze túlmutat az iskola és az egyetem közvetlen, tanuló és tanító színterén. Az ifjúsági életszakasz kiterjed további életterületekre is: a társadalom a fiatalokat egy idõre felmenti a családalapítás alól, és a fiatal polgárok külön státusát nyerik el. Az ifjúsági korszakváltás kezdete a hatvanas évekre nyúlik vissza és alapvetõen érinti a család és a fiatalok viszonyát. A fiatalok az iskola befejezése után rögtön munkába álltak, különösen a lányok megházasodtak, gyereket vállaltak. A fiatalok többségére egy lerövidített ifjúsági szakasz volt jellemzõ. Intenzív szabadidõ tevékenységük lényegében az iskolában eltöltött idõre korlátozódott. A munkába állás után bekövetkezett a felnõtté válás, szembe kellett nézni olyan problémákkal, mint például a lakáshoz jutás, a lakás berendezése stb. Az ifjúsági életszakasz meghosszabbodása illetve a szabadidõ intenzív felhasználása a fiataloknak egy szûkebb, a felsõfokú intézményekben továbbtanuló elit csoportjaira volt jellemzõ. A nyugat-európai ifjúságkutatásokban viszonylag nagy szerepet kap az élettervezés megváltozása. Mind a statisztikai adatok, mind pedig a mindennapi tapasztalatok azt mutatták, hogy a nyolcvanas évekre alapvetõ változáson ment keresztül, hogyan képzeli el a fiatalok jövõjüket, életüket. Immár hosszabb idõt töltenek az iskolában, késõbb házasodnak meg (ha egyáltalán megházasodnak), és a munkához való viszonyuk is megváltozott. Nem pusztán csak az történt, hogy bizonyos életesemények késõbb következnek be, hanem az életesemények egymáshoz való viszonya is megváltozott. Azok az életutak, amelyeket korábban „normálisnak” tekintettek (a fiatal befejezi az iskolát, majd megházasodik, családot alapít és munkába áll), már szintén egyre kevésbé jellemzõ.

• Details
• Contents