Ötven év vitái az oktatáspolitikáról
Fifty Years of Debates About Education Policy

Summary/Abstract: Ha hajlamos volnék a misztikumra, akkor valamely transzcendens hatalom rendeltetésével magyaráznám fél évszázada kísértõ vitáimat az oktatáspolitikáról az oktatáspolitika irányítóival. Elsõ találkozásom az oktatáspolitikával; azok az ötvenes évek A történelmi és a hazai körülményektõl befolyásolt ifjúkori bolyongásaim és útkeresésem hosszú évei után, az ötvenes éves vége felé kötöttem ki a munkagazdaságtan tudománykörénél. A következõ két évben a Közgazdaságtudományi Intézetben dolgoztam, ahova 1959-ben a jószerencsém vezérelt. Ekkor találkoztam ugyanis Cukor Györggyel, az intézet igazgatóhelyettesével, akit a gépipari vállalatok mûködésének kutatása véletlenül abba a kis angyalföldi állami kócerájba vezette, ahol számûzetésem hosszú éveit töltöttem. Ismétlõdõ beszélgetéseink végén Cukor megkérdezte, nem volna-e kedvem az intézetében kutatással foglalkozni. Az igazgató, Friss István emlékezett rám, szívesen fogadna – mondta Cukor. A kérdésre örömmel mondtam igent. Ezt megelõzõen, az érettségi és a gépgyári munkahelyem közötti idõ felét a háborús évek, a nácizmus és a nyilas uralom rabolta el tõlem. E pokolból szabadulva, kamaszkori romantikus találkozásom Veres Péterrel vezetett elsõ „komoly” munkahelyemre, a földhöz jutottak új központjába,1 amelynek 1946-ban Veres Péter volt az elnöke. Õt követte a nagy tehetségû, karizmatikus Erdei Ferenc, aki bizalmába fogadott. Az õ tanácsára vállaltam 1948-ban a szövetkezeti vezetõképzés megszervezését.

• Details
• Contents