Valóságorientáció a nevelésben
Reality Orientation in Education

Summary/Abstract: Az ezredfordulói számvetés kényszere – így vagy úgy – alighanem mindenkit megérintett. A személyes emlékezések hátterében pedig a „megélt történelem” körvonalai is élesen kirajzolódtak. Remények és illúziók, valóság ihlette elgondolások és utópiák szegélyezik az emlékezések szeszélyes útjait. Az iskolaügy és a nevelés feletti töprengés mindkettõnek – a valóságalakító szenvedélynek meg a fantázia szülte hiedelmeknek – hálás táptalaja. Arról máskor és más alkalommal volna célszerû tûnõdni, hogy a fegyelmezett és felelõs gondolkodás miért adja fel oly gyakran hadállásait, ha a nevelés ügyére fordul a szó. Jómagam a népi kollégiumok világában – ebben a mára már oly messze tûnt és higgadt elemzésre váró pedagógiai vállalkozásban – eszméltem önmagamra. Valami oknál fogva a mozgalomra rátapadt a „valóság pedagógiája” elnevezéssel illetett minõsítés; meglehet, csupán alkalmas metaforaként. Jogosultsága felett nem itt és most kell vitatkoznunk. Elég ennyi: a szövegezés pusztán arra utalt, hogy a nevelést mindig valóságos emberek valóságos társadalomban zajló eleven ügyének kell tekinteni. 1956 zaklatott és reményteli õszének vitáiban – talán a Petõfi körben vagy a balatonfüredi nevezetes tanácskozáson – mondta valaki a korszak (a hírhedt „ötvenes évek”) pedagógiájáról szólván: „papiros nevelõk nevelnek papiros gyerekeket egy papiros társadalomban”.

• Details
• Contents