A nagy sárkány
The Great Dragon

Summary/Abstract: Megvallom õszintén, nem igen gondolkodtam én ezredfordulóban, már kamasz koromban is úgy éreztem, az újévi elhatározások semmit sem érnek. Annál többet gondolkodom viszont kultúránk állapotán. Egyre inkább úgy érzem, igaza volt Nietzschének, amikor a nihilizmus eljövetelérõl jövendölt, s igaza volt abban is, hogy az értékek elértéktelenedését összefüggésbe hozta kultúránk, a zsidó-keresztény kultúra alapsajátosságával, azzal, hogy mi mindig Istennek tetszõn kellett, hogy cselekedjünk, többnyire úgy is akartunk cselekedni, s ha mégse tettük, Isten haragjától, a ránk váró büntetéstõl féltünk. Az erkölcsi parancsokhoz és tiltásokhoz való viszonyunkból mindig is hiányzott az autonómia: az azért cselekszem így, mert én így akarom, mert számomra csak ez elfogadható. „Melyik a nagy sárkány, akit a szellem nem akar többé urának és istenének hívni? »Neked kell«: így hívják a nagy sárkányt. Ámde az oroszlán szelleme azt mondja: »Én akarok!«” Így azután, miután megöltük Istent, maradtunk mind kellés, mind akarás híján. Azt hiszem, ezt nevezte Nietzsche nihilizmusnak. Azt hiszem, igaza volt Nietzschének, írtam pár sorral fentebb. Ez meg mit jelent? De micsoda az igazság? – kérdezte már Pilátus is Jézustól, attól az egyetlen embertõl, akit kultúránk talán azért is tett istenné, mert merte vállalni: az, amit õ képvisel, az az igazság.

• Details
• Contents