A "láthatatlan" önkéntesség - néhány adalék az informális önkéntesség differenciált megközelítéséhez és leírásához
“Invisible” volunteering – new perspectives on interpreting informal volunteering

Summary/Abstract: Általános az egyetértés az informális önkéntességgel foglalkozó szakirodalomban, hogy az önkéntesség e típusának nincs elfogadott definíciója. Ebből következően az informális önkéntességet legszembetűnőbb vonásával, a formalitás hiányával szokták megkülönböztetni, leginkább a formális önkéntességtől. A tanulmány célja, hogy az informális önkéntességgel foglalkozó elemzések eredményeire támaszkodva új és bővített perspektívát adjon az informális önkéntesség értelmezésének, meghaladva a csak a formalitás hiányát hangsúlyozó, leegyszerűsítő értelmezéseket. Ennek érdekében az informális önkéntességet nem csak a formális önkéntesség, hanem a – Max Weber és Polányi Károly által értelmezett – reciprok segítségnyújtás viszonylatában is értelmezzük. Ez lehetővé teszi, hogy a három támogatási forma különbségeit és azonosságait is megragadjuk. Az összehasonlító elemzés során hat elemzési szempontrendszert – történeti kontextus, az önkéntes-definíció kritériumai, szociálpolitikai, szervezetszociológiai, szociálpszichológiai és pszichológiai nézőpont – és tizenegy elemzési szempontot állítottunk fel. Mindezek alapján két olyan alapvető jellemzőt találtunk, amelyek megmutatták a reciprok segítségnyújtás, az informális és a formális önkéntesség egyediségét: az érintettek köre és a strukturáltság jellemzője. Ugyanakkor több közös, mint megkülönböztető jegy volt azonosítható a három támogatási forma között. Ilyen volt például: a nem fizetett munka-jelleg, a hozzáférés módja, a támogatás időtartama és a motivációs háttér. Közös halmazba került a reciprok segítségnyújtás és az informális önkéntesség a formalitás hiánya, a részvételi forma általános jellemzője, a proszociális magatartás jellege-szempontok vizsgálata alapján. Végül pedig a formális és az informális önkéntesség közös jellemzőit a nem viszonossági segítségnyújtás, a „szabad akarat”-kritérium, a részvételi forma jellege és a motivációk hasonlósága mentén tudtuk azonosítani, mint amelyek meg is különböztetik őket a reciprok segítségnyújtástól. Megállapításunk az, hogy az informális önkéntességre nem érdektelen úgy tekinteni, mint olyan támogatási formára, ami a reciprok segítségnyújtás és a formális önkéntesség között közvetít, másrészt rekrutációs erőforrást is jelent. Továbbá, mint ahol háztartások/családok szintjén jelentkező reziduális támogatási igényekre először születik válasz, illetve mint ahol közösségi aktivitások teret nyernek.There is widespread agreement in the literature that currently there is no generally accepted definition for the special form of volunteering, namely informal volunteering. Consequently, informal volunteering is usually distinguished from formal volunteering by its most striking feature: the lack of formality. Therefore, the aim of this study is to open up new perspectives for the interpretation of informal volunteering, – based on the results of analyses of informal volunteering, – that go beyond simplified interpretations that merely emphasise the lack of formality. To this end, we interpret informal volunteering not only in relation to formal volunteering, but also in relation to (reciprocal) assistance – as interpreted by Max Weber and Karl Polányi. This allows us to understand the differences and similarities between the main forms of voluntary supports.In the comparative analysis, we identified six categories of analytical criteria – the historical context as well as the socio-political, organisational sociological, social-psychological and psychological criteria for defining volunteer service – and additionally included eleven analytical perspectives. On this basis, two fundamental characteristics were identified that clearly distinguish reciprocal assistance, informal, and formal volunteering: the range of stakeholders and the structural characteristics.At the same time, more common features than unique differences between the main forms of support were identified. These included: the nature of unpaid work, the method of access, the duration of support, and the motivational background. In addition, reciprocal assistance and informal volunteering were grouped together based on the examination of the following criteria: lack of formality, the general characteristics of the form of participation, and the nature of prosocial behaviour. Finally, we were able to identify the commonalities between formal and informal volunteering based on non-reciprocal assistance, the criterion of “free will”, the type of participation, and the similarity of motivations, which also distinguish them from reciprocal assistance.This study concludes that informal volunteering should be viewed as a transitional form of support between the reciprocal assistance and the formal volunteering, on the one hand, and as resource for recruitment, on the other. Furthermore, informal volunteering is the form in which the need for residual support for the household/family level is first addressed and where community activities gain importance.

• Details
• Contents