Sírni, sírni, írni. Gyermekség, trauma, identitás Szép Ernô költészetében (tanulmány)
Cry, Cry, Cry: Childhood, Trauma and Identity in the Poetry of Ernô Szép (study)

Summary/Abstract: Szép Ernô: a gyermeklelkû költô, a gyermekhang lírai megidézôje, a gyermekkor költôje. Megannyi, az irodalmi leírás során a fôhôst – a szerzôt – epitheton ornansként felismerhetôvé tevô kifejezés, melyek, úgy érezhetjük, nem csupán a költôre emlékezés kereteit jelölték ki a mûködését követô évtizedekben (lassan évszázadban), de furfangosan, bonyolultan, a róla való megfeledkezés, szelektív tudás módozatait is meghatározták. Szép irodalmi alakja hol mint elfelejtett, hol mint kitagadott, hol mint elárvult gyerek kerül ki régóta vesztesen, s kívánkozik vissza, természetesen, a modern magyar irodalom legjobb teljesítményeit befogadó s értelmezések által gondba vevô kánonokba, összesítésekbe, listákra. Pedig nem volt ez mindig így… Amikor Szép Ernô alakja feltûnt a magyar irodalom horizontján, szinte mindjárt akként, egy elfelejtett – vagy sosem volt – érzékenység dalnokaként és krónikásaként ismerték föl elsô méltatói, tehetségét és eredetiségét értékelô kortársai, amiként a késôbbiekben is rögzült alakja, írói-költôi szerepének leírása, s miként majd, sokkal késôbb, az életmû aktualizálásáért fáradozó sorozatos újra felfedezôi is a közönség figyelmébe ajánlják.

• Details
• Contents