A természetességről és a tiszta költészetről
On spontaneity and pure poetry (excerpt from the novel Any Beach But This )

Summary/Abstract: Egybehangzóan beszél róla (illetve óhajtja és mások számára előírja) például Rousseau és Heidegger, tehát két olyan ember, akiknél nemcsak a filozófiai kiindulópont hasonló (a megvetés), hanem arra nézvést is nagyon hasonló okaik vannak, hogy haláluk után is tartsanak attól: lesznek elegen, akik elutasítják műveik olvasását (vagy egyenesen el akarják majd égetni azokat) – Heidegger konok jobbja és szegény, megcsalt felesége, Rousseau hazugságai és szegény, elhagyott gyerekei. (Mondjuk úgy: ennek a két embernek nincs mit egymás szemére vetnie; mondjuk úgy: párviadaluk azon fordulója után, melyben az erkölcs a döntő, az állás nulla-nulla. De álljunk meg még egy pillanatra, s hagyjuk, hadd folytassák – mondjuk, egy olyan fordulóval, melyben a boldogságot osztogatják, mert bizonyos, hogy a boldogság erkölcs nélkül is osztogatható. Hasonlítsuk össze Rousseau portréját a német filozófus fényképével, figyeljük meg fiziognómiájukat és arckifejezésüket, képzeljük el, milyen természetesek hitvesük vagy szeretőjük ágyában: Rousseau gyermekeinek anyja kiabál boldogságában – no de Hannah Arendt, Heidegger szeretője? Egy-null. Lefeküdni Rousseauval! Igen, Rousseau-val lefeküdni örömteli dolog lehetett, mivel azonban Rousseau- val már egyikünk sem fog soha lefeküdni, s mivel az utolsó összecsapásban azt kell egymással szembeállítani, ami maradt utánuk, s amivel mi is lefeküdhetünk, mondhatjuk, hogy Heidegger a győztes, ugyanis az ő könyveinek olvasása örömet szerez, de Rousseau-val foglalkozni, az őt elborító sminkkel és affektáltsággal, amelyek – minden más divattól eltérően – csak azért nem foszlottak szét rögtön, mert egy pillanatra megfagyasztotta őket a forradalom, nos ez nagyjából olyan kellemes lehet, mint egy kétbalkezes szeretővel hálni.

• Details
• Contents